Emmának és Karahnak volt szerencséje leülni Gabourey Sidibe-vel a New York-i szállodájában egy beszélgetésre 2017. május 31-én, mikor ő éppen könyves turnéjának egyik helyszínén volt.

EMMA: Szívesen olvastam a könyvedet, ezt meg kell mondanom, mielőtt belemélyedünk!

GABBY: Ne feledd, hogy megszállottja vagy a könyvemnek!

EMMA: Igen, megpróbálok emlékezni! Szó szerint, amikor elkezdtük a Belletrist-et, a te könyved az elsők között volt a listánkon. Amikor először megláttam a borítót már megszállott voltam....és a cím! Nem tudtam mire számíthatok: vígjáték, sötétebb, rövid történetek, emlékirat? Aztán elkeztem olvasni és csak...annyira valódi vagy.

GABBY: Talán mert ismersz engem.

EMMA: Talán tudom, hogy valójában is mennyire vicces és őszinte vagy.

......

GABBY: Köszönöm!

EMMA: Köztudott, hogy együtt dolgoztunk a Coven-en (American Horror Story), ám nem tudtam, hogy írsz. Mindigis szerettél volna írni? Mikor kezdődött az egész?

GABBY: Tizenéves koromban tévésorozatot írtam. Ez annyira hülyeség, de egy TV-műsort írtam. Szappanopera volt. Nagyon zavarbaejtő, de bevallom, 7 karakterem volt és ezek közül 5 az 'N SYNC (zenekar) tagja.

Szünet.

(Emmára) Fogd be! Ne merészeld! Fogd be!

EMMA: Nem, ez csodálatos!

GABBY: 5 karakter volt az 'N SYNC tagja, a másik 2 pedig én és a barátnőm voltunk. A show 6 hónapig futott, március 5- szeptember 3-ig. Aztán szeptember 5-én egy más történetet kezdtem el ugyanazzal a 7 karakterrel.

EMMA: American Horror Story-t készítettél.

GABBY: American Horror Story. Tudom. Pontosan.

EMMA: 16 éves volt a show-runner.

GABBY: Így van. Ezt csináltam tinédzserként. Nem fogom beismerni mennyi idős voltam, amikor befejeztem. Amikor rossz napom volt, egyszerűen írtam magamnak egy jobbat, és így jobban is éreztem magam. Úgy értem, ezt tettem, amikor nem engedhettem meg magamnak a terápiát, nem mintha hittem volna az ilyesmiben.

KARAH: Mindig érdekelt, hogy ki az a lány, aki úgy fog feltűnni, hogy "JC-lány vagyok"!?

GABBY: Ó, Istenem, egy ilyen JC-lány vagyok, fenébe!

KARAH: JC voltál...

GABBY: Ő volt a csapat igazi énekese. Olyan lelkes volt.

EMMA: Lelkes volt.

KARAH: Pro-'N Sync rajongó vagyok.

GABBY: Igen, a sor a homokban.

EMMA: Backstreet Boys rajongó voltam.

GABBY: Komolyan?

EMMA: Tényleg.

GABBY: Amikor 16 évesen elkezdtem írni, néha  művészeti iskolában szerepeltünk. Mindig kihívás volt, hogy mindannyian találkozzunk. Vol egy szezon, ahol...ez annyira hülyeség. Volt olyan szezon, amikor mítikus lények voltunk, mint sellők meg ilyesmi. Szintén volt egy szezon, amikor mindenki prostituált volt. Amikor telefonszexelő voltam a dolgok szexisebbek lettek, de amikor 16 éves voltam és a szexről írtam, úgy hogy szűz voltam, elég furcsa volt. Hülyeség, de azért aranyos is.

EMMA: Ez csodálatos. Nos, imádom ezt. Alapvetően más hosszú ideje író vagy. Mikor kezdted el írni ezt a könyvet, vagy mikor jött az ötlet, hogy könyvet írsz?

GABBY: Valójában köze van Kathy Najimy-hez (színésznő: Apácza Show, Utódok) és Gloria Steinem-hez (feminista, újságíró). Gloria Steinemnek a 80. születésnapja volt.

EMMA: Kathy Najimy ihletett engem is, hogy írjak. Nem csodálatos?

GABBY: Pontosan. Annyira csodálatos. Olyan volt, hogy 'csak írj...bármit'. Amit akarsz. Bármit, amit szeretnél. Olyan volt, hogy 'Írj valamit, aztán majd 2 hónap múlva beszélünk róla.'. A nap reggelén 6-kor felkeltem, és gyorsan megírtam egy 8 oldalas történetet arról, amikor negyedikben sütöttem süteményt az olytályomnak karácsonyra. Figyelmen kívül hagytam azt, hogy az osztályban senkivel sem voltam jóban, nem volt barátom, mindenki gyűlölt. Egy gyerek odajött és vett a sütiből, de amikor látta, hogy senki más nem eszik belőle visszarakta ő is.

Ez tényleg... egy kerek út, mert valójában a magabiztosságról van szó. Amikor az egész osztály ellened van csak fel kell állni és jól érezni magad, és így találtam meg a magabiztosságomat. A Vulture (magazin) oly módon közölte ezt a történetet, ahogy nem akartam.

EMMA: Nem!

GABBY: Azt hittem ez köztünk marad majd a szobában. Ezután minden kiadó cég olyan volt, hogy 'Azt hiszem van egy könyv benned!'. Akkor még nem gondoltam, hogy így van, de találkoztam egy könyves ügynökkel, David Kuhannal. Elmentünk vacsorázni, és csak kérdéseket tett fel, igazán meg akart ismerni. Másnap azt mondta, hogy szeretne egy történetet erről, mindenről! Arról, hogy szeretem-e a dinoszauruszokat vagy utálom őket. A hajamról, a vörös szőnyegről és még rengeteg dologról.

EMMA: Ez nagyszerű!

GABBY: Stresszes, de végülis egy könyv lett belőle.

EMMA: Igen. Úgy érzem ez elképesztő. A struktúrálás, a címeket nagyon szeretem, hangosan nevettem rajtuk, és örülök, hogy felkértelek erre a beszélgetésre. Amikor azt mondtad, hogy gyászjelentés is van benne egy kicsit pánikba estem.

KARAH: Olyan volt, hogy 'Nem hiszed el mit írt!'. Aztán beszkenneltem, hogy átküldjem neki, mert szerintem szuper, ha valaki Emmáról tud írni.

GABBY: Különösen most.

EMMA: Furcsa volt. Szó szerint boszorkány vagy.

GABBY: Eljutottál a fejezethez, ahol: "Azt hiszem pszichikus vagy, de azt hiszem kicsit pszichopata is?"

EMMA. Igen. Körbejártam, mert mindenki ezt mondja rólam is. Olyan jó érzés volt, ahogy beszélsz róla, hogy hogyan kell a nyilvánosság előtt lenni, a jó és rossz érzésekről, humorral és realitással. Ez az, ami nagyon tetszik. Néha a nyilvánosság teljesen elképesztő, máskor pedig csak el akarsz bújni.

GABBY: Ugyanabban az órában.

EMMA: Szó szerint.

GABBY: Egyáltalán nem akartam színésznő lenni, aztán kiderült, hogy tetszik nekem. Azt gondoltam, hogy ez túl egyszerű lesz nekem. Aztán elmentem egy meghallgatásra és nagyon megtetszett. Nagyon szeretem amit csinálok.
Egyszer a tornateremben furcsa dolgokat kellett csinálnom, amiket a trénerem talált ki nekem és megfájdult a hátam. Másnap, dolgozni mentem és minden rendben volt, aztán kaptam egy masszázst és a hátam borzalmas állapotba került, után felöltözni sem tudtam. Szó szerint az égbe kellett emelnem a lában, hogy a nadrágomat fel tudjam húzni, mert lehajolni nem tudtam. Valahogy annyira vicces volt az egész. Nem tudtam mozogni, és Lyft-ot (olyan mint az Uber) kellett hívnom, és le kellett feküdnöm az autó hátsó ülésén és közben arra gondoltam, hogy remélem nincs itt paparazzi. A könnyeim is folytak. Nem volt rajtam melltartó, esett az eső és nem tudtam mozogni. Amikor csak elvágom az újjamat a konyhában, akkor sem szeretek kórházba menni, mert az emberek rögtön odajönnek fotózkodni, hát még amikor ilyen állapotban vagyok...

Emma: Igen.

KARAH: Ez durva.

GABBY: A legrosszabb dolog orvoshoz menni. Főleg a nőgyógyász! A keze a vaginádban van és arról beszél, hogy milyen jó voltál a legutóbbi filmedben. Én meg csak nem is akarok gondolni arra, hogy min kell keresztülmennem az egészségem érdekében.

EMMA: Igen. Ez történt velem is, amikor a fenekembe kaptam injekciót, mert a mirigyeim meg voltak duzzadva és szteroid injekciót kellett kapnom. A forgatásról elvittek az orvoshoz és az injekció után vissza kellett mennem dolgozni. A nadrágom le volt tolva a rendelőben, a fenekem kilátszott és az orvos elém rakott egy papírt és aláírást kért. Olyan kellemetlen volt és nagyon furcsa, hogy ők ezt nem értik meg, de te sem akarod megbántani őket.

GABBY: Megpróbálom.

EMMA: Amikor ezt a könyvet írtad gondoltál másokra, akik ezt olvassák? Aggódtál, hogy mit szólnak majd, amikor írtad? Mert nagyon személyes dolgok vannak benne és neveket is írsz.

GABBY: Nem, nem aggódtam. Tudod mit mondott John Gray? "Úgy írd meg a könyvet, mintha csak te olvasnád utának."

EMMA: Ez érdekes.

GABBY: Azt gondoltam, hogy oké, ez egy nagy lehetőség. Írtam néhány dolgot, amit meg kellett írnom, de végül nem került bele a könyvbe, mert túl sok volt. Minden alkalommal túl őszinte vagyok, talán el kéne mennem terápiára, hogy megtanuljam hol a határ. Nem tudom hogyan kell összeegyeztetni a 33 éves énemet a 6 éves belsőmmel.

EMMA: Hogyan kezdted el a könyvet? A számítógépen írtad, vagy volt egy csomó jegyzeted, vagy...?

GABBY: Mint egy gyönyörű gondolatfa.

EMMA: Én a falra ragasztom a magazin kivágásaimat, képeket és idézeteket, mert a scrapbooking megszállottja vagyok.

GABBY: Van egy laptopom. Így dolgoztam általában, és általában a szerkesztőm kérdezgette, hogy mi lesz a következő történet. De én sosem tudtam, mindig halogattam a döntést és késésben voltam. Miután kitaláltam, hogy miről fogok írni, akkor az el is készült úgy 6 óra alatt, csak az ötletnek kellett megszületnie, az tartott sokáig.

EMMA: Az első mondatot a legnehezebb kitalálni.

KARAH: Tanultál valaha írni, vagy ez csak valami, amit te...

GABBY: Angolból mindig brillíroztam. Emlékszem, általánosban furcsa és kreatív voltam, mert anyukám énekes és azt hiszem ezt tőle örököltem. Amikor negyedikes voltam emlékszem, valami reklámot kellett írni. Úgy döntöttem olyan terméket találok ki, ami a kopaszoknak hajat növeszt. MaLingair Hair Groth-nak neveztem. Készítettem egy címkét, majd elmentem anyukámhoz, hogy szükségem van egy dalra. Nem akartam szöveget előadni az osztály előtt. Az anyukám meg olyan volt, mint Whitney Houston. Azt hiszem sokan próbáltak olyanok lenni, mint ő, én is.

KARAH: Te pedig színésznő lettél.

GABBY: Véletlenül, de igen.

EMMA: Két dolgot szerettem igazán a könyvedben. Az egyik, hogy jól éreztem magam közben, még akkor is, ha szomorú dolgokról meséltél, amik kényelmetlenek. Szóval olyankor is jó hangulatban voltam, és csak többet akartam olvasni. Valamint sugárzik belőle az önbizalom, azt mutatja, hogy csak éled az életedet és végtelenül élvezed azt bármi is történjen. Ezt nagyon szeretem benne.

GABBY: Igyekszem! Azt hiszem olyan nő vagyok, aki nem ismeri a 'nem' szót. Tudod mire gondolok?

EMMA: Igen. Mindig, amikor inkább hazamennék ahelyett, hogy a barátaimmal vacsoráznék, vagy szórakoznék, arra gondolok, hogy most biztosan dühözek rám emiatt. Pedig ez butaság, ők ezt nagyonis megértik.

GABBY: Olyan világban élünk, ahol nőként azt gondoljuk, hogy elég ha mindenki más boldog körülöttünk, és magunkra nem fordítunk figyelmet. Mindent megteszel a családodnak, a szerelmednek, gyermekeidnek. Olyan, mintha senki sem lenne, aki arról akar meggyőződni, hogy én boldog vagyok-e. Valahogy meg kellett találnom a módját annak, hogy mindent, ami bennem van kiadjam magamból, mindent, ami a fejemben zajlik, a szívemben, a lelkemben, ami megtörtént az életemben.

EMMA: Gabbytól Gabbynak.

GABBY: Gabbytól Gabbynak.

EMMA: Az pedig csak hab volt a tortán, hogy engem is megemlítettél.... nem, nem ez rosszul jött ki!
Nem, nem valamit a Twitterről akartam mondani. Nem is igazán emlékszem már. Én csak retweeteltem valamit, ami miatt az emberek azt mondták, hogy ez szörnyű dolog. A könyved egy fejezetet szentelt ennek és amikor rájöttem, hogy ez ránk vonatkozik...

GABBY: Ezért adtam Twittert a valóságnak! Emlékszel, hogy nem is tudtam, hogy van Twitter ez előtt?

EMMA: Emlékszem azt írtad, hogy :"Bolond vagy Emma? Találkozzunk 3:00-kor a játszótéren és rendezzük ezt le!" Nyilván mind tudtuk, hogy ez csak egy vicc!

GABBY: Igen, te és én tudtuk, hogy ez csak vicc.

EMMA: Mit olvasol most?

GABBY: Most éppen Roxanne Gay: Difficult Women. Ő egy kibaszott rocksztár!

EMMA: Azt meg kell szereznem!

GABBY: Az egyik kedvenc könyvem! A másik pedig - Wayside High: Sideways Kids. Egy általános iskola volt az oldalán vagy valami ilyesmi.

EMMA: Igen, emlékszem rá!

GABBY: Imádom ezt a könyvet, én Clue megszállottja voltam. Nagyon szeretem a novellákat, mert úgy érzem, hogy kapok 20 történetet egy áráért.

EMMA: Én is.

Szünet.

.....mert a Belletrist a szépségről is beszél!

GABBY: Olyan izgatott vagyok emiatt.

EMMA: Melyik a kedvenc szépségápolási terméked? Mondd el nekünk!

GABBY: Nagyon szeretem a Fresh sugar ajakbalzsamot.

EMMA: Úgy érzem nem szereted a sminket, mint én!

GABBY: Azt szeretem, ha végre nincs! Így van!

EMMA: Szeretnél több könyvet is írni?

GABBY: Az ügynököm egész biztosan azt akarja, hogy írjak.

KARAH: Rövid történeteket kellene írnod! Szerintem egy fikció van benned!

GABBY: Erotikus, és szexi dolgokat akarok írni, de ahhoz gyáva vagyok.

EMMA: Névtelen rovatot kellene indítanod!

GABBY: Lehet!

EMMA: Színésznők egy csoportját össze kellene gyűjteni egy névtelen rovatban!

GABBY: Az vicces lenne!

Miután abbahagytuk a Gabby-val való interjút, és összepakoltunk, ő hirtelen két kristályt vett elő a melltartójából. Emma megállt, mert szereti a kristályokat.

EMMA: Tehát 2 rózsakvarcot vettél elő a melltartódból?

GABBY: Minkét oldalról!

EMMA: Nem hiszem el!! Úgy értem, hogy a kristályok iránti szeretetünk és az, hogy együtt játszottunk a Coven-ben, véletlen lenne?

GABBY: Nem, határozottan nem! Emlékszel mit csinált Papa Legba?

EMMA: Emlékszem.

GABBY: Nem kockáztattam.

EMMA: Áruld el, hogy milyen kristályokat kapunk?

GABBY: Folyékony zsálya.

EMMA: Ó, folyékony zsálya?

GABBY: Igen, Amazonról rendeltem.

KARAH: Holdfénynél kell megszólítani?

GABBY: Megpróbálom, de soha nem tudom mikor van holdfény.

EMMA: Meg fogom szólítani!