A "Billionaire Boys Club" című film július 17-től elérhető az interneten, valamint augusztus 17-től már mozikban is bemutatták Amerikában. Nem kellett sokat várnunk, máris megjelentek az első hírek arról, hogy a film hatalmas bukás, ami a  moziban való megtekintés számát illeti, ami elsősorban Kevin Spacey számlájára írható. Azonban az is hozzátartozik, hogy a film már egy hónappal a moziba kerülés előtt megnézhető volt az interneten, így miért mennének el az emberek a moziba miatta? Továbbá, a filmet csak néhány kisebb moziban vetítik Amerikában, és nem volt nagy média beharangozója, marketigje sem a megjelenés előtt. Lássuk akkor a magyar nyelven is megjelent cikkeket!

Nemrégiben napvilágot látott egy plakát és 2 új still kép a "Little Italy" című filmhez, melyben Emma és Hayden Christensen játszák a főszerepet. Az internet népének nem igazán nyerte el a tetszését sem a plakát, sem a történet. Valamint azt a kérdést is felteszik többen, hogy egy fiatal lány miért keveredne romantikus kapcsolatba a 40 éves férfival - aki a poszteren is furcsán öregnek és fáradtnak tűnik. A filmet egy időutazásnak gondolják legtöbben, hiszen a 2000-es évek elején készültek hasonló témájú filmek.
Elhoztam egy rövid cikket a filmről, ami mindezt összefoglalja:

A "Little Italy" 2005-ös mozifilmnek tűnik.
Minden, amit tudni lehet a filmről alapvetően egy nagy LOL, a főszerepben Emma Roberts és Hayden Christensen.
Mint egy nosztalgia bomba. A film új plakátja úgy néz ki, mint amikor még Ashton Kutcher volt a legnagyobb tinisztár és az iPod Nano volt a divat.
A Star Wars filmek sztárja és a 2007-es Nancy Drew, Emma Roberts egy olyan szerelmi történetben szerepelnek, amelyben pizzériatulajdonos családjauk egymással versengenek. A családok tele vannak furcsa karakterrel minden korosztályból, beleértve Andrea Martint a Bazi nagy görög lagziból. A filmben szerepelnek olasz-amerikaiak is, mint Danny Aiello és Alyssa Milano, valamint a brazil sztár, Jane Seymour.
Amikor a dolgok elmérgesednek a családok között, úgy döntenek, hogy egy módja van a háború rendezésének: egy kulináris összecsapás. Az IMDB leírás szerint: Amikor az apák hallanak felnőtt gyermekeik virágzó kapcsolatáról versenyt rendeznek és a vesztes kénytelen lesz elhagyni a várost. Darth Vader és Nancy Drew nem az egyetlenek, akik szerelmesek, hiszen a leírás szerint a nagyszülők is titkos románcot folytatnak.

A filmet Steve Galluccio és Vinay Virmani írták. Galluccio valóban a 2000-es évek elején írt forgatókönyveket hasonló témában. A rendező pedig Donald Petrie, aki olyan filmeket készített, mint a Beépített szépség vagy a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt.

Már több oldalon is láttam, így az ötlet nem a saját buksimból pattant ki, de jónak tartom, ezért úgy gondoltam én is csinálok egy ilyen "sorozatot".

Nos, a lényeg, hogy hetente megosztok veletek egy filmet Emmától. A filmhez tartozó képekkel, előzetesekkel együtt, valamint egy kis véleményt is olvashattok tőlem. Ez jó alkalom arra, hogy kedvet csináljak a filmekhez, és ti is elmondhatjátok a véleményeteket az aktuális filmről! Ennek a célja, hogy minél többen és minél jobban megismerjétek Emma munkásságát. Remélem tetszeni fog nektek és sikerül megszerettetni veletek néhány filmet.

Az első mű a sorban nem más, mint a "The Art of Getting By", melynek magyar címe a "Rokonlelkek"

Hoztam egy Idegpálya kritikát, amire a neten bukkantam, csak, hogy egy elfogulatlan kritikát is olvassunk! A forrás itt található!

Az Idegpálya Hollywood 2016-os reflexiója a net kiismerhetetlenségéből eredő állandó paranoiára. Azt hittem, a (rém)álomgyár már túltette magát az ilyesmin az 1995-ös A hálózat csapdájában segítségével, de persze tévedtem, ami egyben azt is jelenti, hogy Sandra Bullock nem mindenre gyógyír.

A szocmédia nem átok és áldás egyszerre, lustaság lenne efféle általánosítás előtt fejet hajtani. Inkább átok, és mind benne fetrengünk. Minél inkább belemész, annál jobban elmélyül, egy idő után már nem ér le a lábad - az ott pedig már a jó öreg darkweb, jéghideg víz, tele nemnormális cápákkal. Persze fővonalas felhasználók, urambocsá Pokémon Go játékosok sosem tévednének efféle kellemetlen helyekre, legalábbis önszántukból nem - és ezért viszi bele a fekete vízbe az átlagfelhasználót az Idegpálya története....aztán el is kell ám lopni .

Emma Roberts játssza Vee-t (teljes nevén Venust, de úgy látszik, azt túl soká tart kimondani), a végzős középiskolást (megjegyzem, Emma Roberts 25 éves), aki egyelőre képtelen dönteni arról, hogy képzőművészeti egyetemre menjen tovább, vagy a kispolgári létet válassza. Az utóbbi több mindent takarhat, de a képző mindig rossz választás. Vee tehát nem tud magával mit kezdeni, ezért hagyja, hogy barátnője, Sidney (Emily Maede) rábeszélje arra, hogy beszálljon az Idegpályába, ebbe az online közösségi játékba, ami kb. a Pokémon Go, a Periscope és a YouTube keveréke, azzal a különbséggel, hogy főleg szadisták szórakoznak vele.

Az Idegpálya játékosainak névtelen online felhasználók kihívásait kell teljesítenie, minél merészebb a feladat, annál több pont jár a sikeres kivitelezésért. A szociál-szivatásnak ezen formája gyorsan népszerű lesz, ezrek kezdenek idegpályázni, és örömmel teszik ki magukat idegenek kénye-kedvének, a netes közönség szeme láttára. Vee a legelső feladatának teljesítése közben ismerkedik meg Iannel (Dave Franco), aki szintén idegpályázik. Elhatározzák, hogy közösen feszülnek neki az elkövetkező megmérettetéseknek, melyek az idő előre haladtával kezdenek egyre veszélyesebbek lenni…

A film első kétharmada meglepően izgalmas - a film készítői rendezték korábban a szintén internetes privát szféra-problémákkal foglalkozó, eléggé problematikus Catfish című áldokumentumfilmet, ezért nem vártam tőlük sokat, szóval ezzel megleptek. Átjön, mennyire kettős a jónépnek a netes biztonsághoz való hozzáállása: a csapból is az folyik, hogy mindenki mennyire ki van téve mindenféle online támadás veszélyének, illetve senki adatai nincsenek biztonságban - ám azzal semmi problémánk nincsen, hogy magánéletünk minden apró mozzanatát, meg az összes olyasmit, ami senki másra nem tartozik, közszemlére tegyünk, illetve engedélyt adjunk applikációknak az eszközeinken tárolt adatokhoz való hozzáférésre (tudom, tudom, TE nem teszel ilyet, TE kivétel vagy.

Szóval a film nagy része képes úgy reflektálni erre a szociális, kommunikációs rémálomra, hogy közben szórakoztató és izgalmas tud maradni. A történet lendületes, a film képi világa pedig első osztályú, modern, csiricsáré és cool egyszerre, mint a mindenkori nagyvárosi élet maga. Az Idegpálya talán legnagyobb pozitívuma a vizualitása, a neon city helyszín tökéletesen passzol a témához.

Aztán jön a film utolsó harmada, amely kirántja ez alól a pörgősen elmesélt YA-vízió alól a narratív talajt, és átmegy túlzó, illogikus marhaságba, amit hirtelen úgy teletömnek akcióval, hogy csak meglepetten és hitetlenkedve bámulok. Roberts és Franco alakítása szimpatikus, persze sokkal többet várni kettejüktől felesleges. Néha ennyi is elég, sőt, az Idegpálya egyes jeleneteiben éppen hogy puszta szimpatikusságuk segít elterelni a figyelmet a kisebb és még nem túlságosan zavaró, illogikus fordulatokról. De az utolsó harmadon már semmi sem segít.

A lezárás durva túlzásaitól eltekintve nem rossz kis film. Az üzenete egyértelmű - jól szájba is rágják -, és az internetre, szocmédiális életünkre, valamint arra nézve, ahogyan ebbe valós emberi kapcsolataink belefűződnek, agresszíven negatív, és nem is baj, hogy az. Ráadásul az első kétharmada pörgős, szórakoztató, és gyönyörűen van fényképezve.

A bejegyzés SPOILERT tartalmaz!

Nemrég én is megnéztem Emma legújabb mozifilmjét, mely az Idegpálya címre hallgat. Úgy gondoltam leírom a saját véleményemet is róla, mert több dolog is felmerült bennem a nézése közben. A bejegyzés tehát spoilert tartalmaz, így aki nem akar részleteket megtudni a filmből, az inkább ne olvassa el!

Aki látta az előzetest, vagy olvasta az ismertetőt, azt nem érte váratlanul a film története. Egy online játékhoz csatlakoznak tömegével a fiatalok, ahol különböző bátorsági kíhívásokat kell teljesíteniük. A teljesítésért pénzjutalmat kapnak. Minden feladatot a mobiljukkal kell rögzíteniük, ezáltal mások által is nézhetővé válik az adott kíhívás. A játék döntőjébe az a 2 személy jut, akinek a legtöbb nézője van.
Az első gondolatom ezzel kapcsolatban az volt, hogy végre egy olyan film, ami felveszi a mai fiatalok ritmusát. Itt most arra gondolok, hogy az internet világában (is) játszódik. A szereplők csak a mobiltelefonjukkal együtt tudnak sikeresek lenni. Teljesen korhű, ahogy a virtuális világ hatalmát, a névtelenség mögé bújó felhasználókat bemutatja. Még élvezetesebbé teszik ezt azzal, hogy sokszor mi is a mobiltelefonnal rögzített képet láthatjuk.
Kezdetben egy elég pörgős történetet kapunk. Mikor a főszereplő, Vee is csatlakozik a játékhoz számos izgalmas feladatot kell teljesítenie (társával együtt). Izgalmasra és érdekesre sikerültek a kíhívások, nem érződtek vontatottnak vagy elcsépeltnek. Még az sem tűnt akkora klisének, hogy egy Ian nevű sráccal kellett végigjátszania a játékot, akivel természetesen elkerülhetetlen volt a szerelmi szál kialakulása. Ebben is megvolt az a sodró lendület és nem egy hosszú-nyáladzós-romantikus történet lett belőle. A feladatok persze egyre vadabbak lettek, amiknek a teljesítéséért már jóval több pénz és néző járt. Főszereplőnk kezdett besokallni és a rendőrséghez szaladt, ám ezáltal a játék foglyává vált, csak úgy szabadulhatott, ha megnyeri a játékot.
No, számomra innentől kezdve a film egy mélyrepülés volt. Gyakorlatilag a történet egy este alatt játszódott. Vee tehát egy este alatt gyűjtött annyi nézőt, hogy az első kettő játékosban benne legyen, míg másoknak ez akár több hét alatt sem sikerült. Ez egy kissé.....fura. A döntőbe természetesen Vee mellett Ian jutott (aki szintén a játék foglya volt már egy ideje :/ ...hát persze) A döntőbeli feladat pedig maga volt a csalódás! Nem így kellett volna befejezni, valahogy nem illett bele a történetbe az egész.... Azért így is mindenkinek lejött a tanulság: az interneten csak névtelenül nagy a szája mindenkinek. Mikor a nevedet is kiírják és gyilkosnak neveznek, akkor mindenki fülét-farkát behúzva lapít!

Összességében a végétől eltekintve jó kis film volt ez! 10/8-ra értékelném!
Várom a ti véleményeiteket is!!